19. Hőlégballon Világbajnokság Debrecenben

Ismét múlthéten történt — joggal gondolhatjátok, hogy egy kis fáziskésésben vagyunk, de az idő és a munka így engedi, — hogy városunkba látogatott a FAI hőlégballon mezőnye. Sajnos nem sikerült róluk olyan képeket készítenünk, mint amilyeneket szerettünk volna, mivel elég nehéz volt behatárolni őket, hogy éppen merre találhatóak a városban. Jópárszor kimentünk a reptérre, hogy meglessük őket felszállás közben, de sajnos ez csak egy hőlégballon esetében sikerült, ugyanis mire kiértünk a többi már elszállt a messzeségbe. Előfordult olyan is, hogy a szél erőssége volt nagyobb a kelleténél, és ezért fújták le a versenyt, de a legjobb az volt amikor a reptérnél várakoztunk, és mögöttünk a város túlfelén szálltak a ballonok. :) Miután túl voltunk egy pár sikertelen kísérleten kezdett elmenni a kedvünk az örökös "lufi hajkurászástól", — lassan már kezdtük magunkat úgy érezni, mint egy viharvadász aki nem viharokat, hanem hőlégballonokat kerget — de egyik este mégis sikerült pár felvételt készítsünk az esti kivilágításról, amit a főtéren rendeztek.

Éjszakai kivilágítás (Fotó: Tibi)

Éjszakai kivilágítás (Fotó: Melinda)

Végül utolsó előtti nap még a Főnix csarnok felett elrepülő ballonokról még sikerült pár képet készítenünk, melyekből szintén nyújtunk egy kis ízelítőt.

Első versenynap (Fotó: Melinda)

Hőlégballon alulnézetből (Fotó: Tibi)

A Főnix fölött (Fotó: Melinda)

Lezárásképen meg kell állapítsam, hogy sok mindent megtudtunk a hőlégballonokról és azok megtalálási módjairól. Eleinte nem tudtuk mire vélni ,hogy miért nem tájékoztatják rendesen a szurkoló embereket a médiában, hogy miért csak 10-15 perccel a felszállás előtt kel megtudni azt honnan szálnak fel. Mint később kiderült, ez is a hőlégballonozás egy részét képezi, hogy a versenyzők is csak az utolsó pillanatban tudják meg a feladatot. Így már a mi szívünk is mindjárt megenyhült, értelmét nyerte a sok csalódás is, de egyben ugyanakkor értéket is adott képeinknek. Egy biztos legközelebb, ha városunkba látogatnak, már tudni fogjuk, hogyan kell velük a lépést tartani. Addig is itt vannak nekünk ezek a képek, és azok melyek csak szívünkben élnek, mert vagy nem volt nálunk az adott pillanatban a gépünk, vagy mert mi is csak más médiák hasábjain találkoztunk velük.

Bemutatkozás

Múlt héten kolléganőm Melinda felvetette, hogy csináljunk egy blogot a képeink számára. Úgy gondolta, hogy itt talán több dolgot el tudunk mesélni a képek keletkezéséről és személyes hátteréről. A nevünkkel próbáltunk arra utalni, hogy a fény mint a fotózás egyik legfőbb alkotóeleme nagy mértékben kapcsolódik hozzánk, hiszen mi is ezzel próbáljuk megírni egyéni kis történetünket egy kép formájában. Még nem említettem, hogy ebben a kis társulásban ketten vagyunk. Melinda, aki a blog ötletszerzője, és én Tibi aki a megvalósításért felelős. Ő egy Canon EOS 1000-el, én pedig egy Olympus E-420-al riogatom az emberek retináit. Amit még érdemes rólunk tudni, az talán az, hogy mind a ketten nemrég kezdtünk el foglalkozni a fényképezéssel, ezért kérem mindenki nézze el nekünk, ha nem éppen élesek, vagy éppen jól komponáltak a felvételeink. Úgy gondolom ez a kis bevezető után beszéljenek helyettünk a képeink, a többi pedig majd időközben úgyis kiderül.

Aranyszem (GoldenEye)

Ennek a fotónak az eredetije, egy szürke,esős vasárnap délután készült a Keleti főcsatorna partján!  Még ebben a rossz időben is gyönyörűen visszatükröződött a három híd íve. Ebből próbáltam valami kevésbé szomorkás és színesebb képet alkotni! Remélem sikerrel és másoknak is elnyeri majd a tetszését.

Debreceni Egyetem főépülete

Ezt a képet egy tavaszi sétám alkalmával készítettem. Ahogy megláttam a szökőkútban tükröződni az egyetem főépületét, már tudtam, hogy kell nekem is egy olyan kép amelyen így szerepel ez a csodálatos építmény.